Körülbelül 20 kilométer Madeira keleti partjából nem túlságosan sűrűn lakott. Igaz, hogy csak 4 város fekszik itt, de nem akármilyenek. Nem messze az egyiktől található ugyanis a legnagyobb madeirai repülőtér és a másik pedig sok éven át a sziget fővárosaként szolgált, a harmadik városból kiinduló kirándulásokkal pedig a bálnákat lehet megtekinteni.
A sziget keleti részén található szintén az a világítótorony, amely a sziklás zátonyokra figyelmezteti a hajósokat.
Machico
Machicóról az a szóbeszéd járja, hogy ez az első hely, ahová európai lépett. 1419 –ben ugyanis itt kötött ki Zarco tengerész és itt alapította meg az első falut. A megyeszékhelynek később pedig a Tristão sziget keleti részének vezetője, Vaz Teixeira választotta ki. A 16. századig Machico ezenkívül a sziget fővárosa is volt. Taixeira gondoskodását megköszönvén a lakosok felállítottak neki egy szobrot, amelyek az Igreja Matriz templom előtt lehet látni.
A kezdetek óta halászatból élt Machico, ezért senkit sem lepi meg, hogy a helyi dokkokban megfigyelhető egy hajó keletkezése, de az ócskavastelepre való elküldése is.
Canico do Baixo
A nem nagy falucska körülbelül 12 kilométerre Funchaltól és 8 km- re Santa Cruz repülőtértől található, és köszönhetően a nyugalomnak, ami itt uralkodik, a pihenő nyaralások kedvelt célállomásává vált. Ezért épült itt fel több luxus hotel, luxus villa is, melyek a tehetősebb turisták nyugalmát és pihenését szolgálják. Így a jelentéktelen falucskából Madeira második legnagyobb turisztikai központja vált.
Ha a városi forgalom és gyorsaság hiányozna, akkor semmi sem könnyebb, minthogy az ingyen hotel minibusszal elvitesse magát Funchalba, vagy beszállni egy taxiba, amely egy pillanat alatt oda viszi, ahová óhajtja.
Caniçal
Nem egész négyezer lakosú város. Valamikor a bálnák vadászatának volt a központja. Manapság a vadászatuk betiltása után sok halász hajókirándulások szervezésével egészíti ki a keresetét.
Ponta de Sao Lorenco
Ponta de Sao Lorenco Madeira legkeletibb része két szigetben végződve (Ilhéu da Cevada, valamikor Ilhéu dos Desembarcadouros-nak nevezve és Ilhéu do Farol). A félszigetnek száraz klímája van és mindenekelőtt fűvel és bokrokkal benőtt. Az Atlanti – óceán hullámai néhol a több tízméteres sziklákba csapódnak, és egy gyönyörű kilátást hoznak így létre, amelyben a fekete zátonyok és a habzó víz egymással kontrasztban állnak.
A fészekrakó madarak nyugalma végett Ilhéu do Farol sziget egy természeti rezervátumnak van kihirdetve, amelyben szigorú szabályok érvényesek. 1886 – tól a világítótorony a portugál tengerészet fennhatósága alatt áll.