Az öntözőcsatornák hálózatát a 15. században portugál telepesek kezdték építeni. Építésüknél kezdetben feketebőrűeket alkalmaztak, majd arab rabszolgákat dolgoztattak, akiknek már volt tapasztalatuk a levadák építésében. A portugál lakosoknak ugyanis szükségük volt arra, hogy az északi esős területekről elvezessék a csapdékot a száraz délre. Hogy minél kevesebb víz párologjon el, a levadákat úgy tervezték, hogy mélyebbek legyenek, mint szélesebbek. Szélességük különböző, 20 cm-től 1 m-ig terjed.
Jelenleg 2400 - 5000 km hosszan húzódnak, mintegy 9900 hektárnyi területen. Az egész szakaszon enyhén lejteniük kell, ezért sokszor sziklákba vájt alagutakon haladnak keresztül, a leghosszabb 5,1 km.
A 20.század második felétől a portugál kormány érdeklődni kezdett irántuk elektromos energia kitermelése céljából. Negyed évszázaddal később már állt az első két vízierőmű. Madeira jelenleg a levadáknak köszönhetően Európa egyik legtisztább energiáját használja.
A levadák mentén keskeny járda is vezet, amelyek egykor az egyedüli összeköttetést jelentették a távoli hegyi települések és a világ között, ma főként turisták használják.